22.rész

Miután mindenki kibékült mindenkivel elmentünk piknikezni az erdőbe, mindenkivel. Hirtelen BEN elhívott valahova, hogy beszéljünk négy szemközt. Toby idegesen nézett de én megnyugtató pillantást küldtem felé.
-Ann most, hogy kibékültünk..
-NEM! Te barom nem bírod megérteni???!!! Most utoljára mondom el de jól értsd meg mert nem mondom el mégegyszer! ÉN-TO-BY-VAL-JÁ-ROK.-szótagoltam mint egy idióta. Gondoltam csak megérti.
-Jó csak...-rátettem az ujjamat a szájára és azt suttogtam.
-sssss. Nincs csak!-majd visszamentem Tobyhoz.
-Mit mondott?-kérdezte.
-Semmit.-mondtam, hogy ne legyen újabb veszekedés. Erre Toby felhúzta az egyik szemöldökét és kérdően nézett rám. Erre azt mondtam:
-Tényleg nem történt semmi!
-Jól van na!-BEN visszatért a csapathoz.
Majd rám mosolygott.-Én KINYÍROM!!!!!!
-Nyugi. Nézzük levegőnek!
-Egyszer már megölt! Nem fogom levegőnek nézni!!!
-De levegőnek fogod nézni! Nem az volt, hogy kibékültünk??
-De...-nyugodott le Toby.
-Akkor jó.-erre BEN formázott a kezével egy szívet .-Nem mer én fogom kinyírni!!!-mondtam idegesen.
-Őrizd meg a nyugalmad, nem az volt, hogy kibékültünk??-parodizált Toby.
-Azt kihagytad, hogy: Egyszer már megölt! Nem fogom levegőnek nézni!!!!-mondta Jeff röhögve, és leült mellénk.
-Hahahahaha!-mondtam szarkasztikusan. Majd feláltam és odamentem Hoodie-hoz.
-Heló mizu?
-Nem tudnád leállítani a Best Friend-edet?
-Mit csinált Masky már megint?-mondta-
-Nem ő.-mondtam és BEN felé bicentettem.
-Várj.-mondta és odasétált BENhez. Én egy ideig néztem ahogy dumálnak. Avégén Hoodi felkapta BENT és a pólójának a nyakánál fogva felakasztotta egy fára. Erre persze mindenki röhögni kezdett de én a leghangosabban.

Új hír

Helló!

Nem tudom, hogy ez kinek milyen jó hír.. De azoknak akik szeretik ezt a blogot és olvassák. Új bejelenteni valóm van. Most újraolvastam a blogomat és arra a döntésre jutottam, hogy nem hagyom abba az írást. Vagyis folyatatom.

ui.: Ha tetszett ez a blog van még egy blogom amit most fejeztem be: onetwinsstory.blogspot.com

Köszi, hogy olvassátok a blogomat. Létszi ne haggyjátok abba!
Boldog új évet!

21.rész

-Végre valaki tényleg szeretett és te megölöd. Nem tudom, hogy fogom neked ezt megbocsájtani TE SZEMÉT! TE IDIÓTA!
-Ann nyugi! -Hoodie aki itt ilyen helyzetben nyugtatgatott biztos fogalma se volt arról, hogy mi történt. De Masky igen.
-Toobyyy!-sírva borult a holttestre.
-BEN túl messzire mentél!-mondta Hoodie aki közben felfogta, hogy mi történt.
-Ann sajnálom nem tudtam...
-MINDENT TUDTÁL TE ÖLTED MEG! MIT SAJNÁLSZ?! RÖHÖGNÖM KELL ENNYIE IGAZ, HOGY SAJNÁLOD? Amúgy se tudnád sajnálni MERT NINCSENEK ÉRZÉSEID!
-De vannak mert szeretlek!
-Attól még nem kell egy számomra nálad is fontosabb embert KINYÍRNOD!!
-Ő fontosabb volt?
-Húú és most jön az, hogy bocsánat nem tudtam. Jaaa van fontosabb nálam? Úú nem is tudtam.
-Azt hittem barátok vagyunk! -mondta Masky aki föl állt Toby mellől.
-Azok vagyunk! Ez csak egy ember mint a többi!
-Te is az vagy! Végülis kinyírhatunk nem?
-Nem hiszem...-az volt az az időszak amikor becsavarodtam.  Amikor a szüleimet elveszítettem. Ugyanaz az érzés futott át rajtam. Szörnyű volt. Letérdeltem Toby mellé kihúztam finoman belőle a kést és közeledtem BEN felé.
-én hiszem..-mondtam és ledöftem volna. De valaki leállította a kezem. Furcsa volt akkor éreztem ezt amikor....
-Toby?-suttogtam.
-Engem már egyszer megöltek...
-TOBY!!!!-a nyakába ugrottam és csak öleltem. És ő is. Abbahagytam BEN felé fordultam.
-Nem értem mért mentett meg!-mondtam. Tudtam, hogy még mindig ott áll.
-Kibékülünk?-mondta BEN.
-Tudtad milyen irritáló vagy néha?
-Ahha.
-Igen kibékülünk.-mondta Toby.
-Veled is?-Nézett rám BEN.
-Igen.-mondtam és megpróbáltam mindent elfelejteni amit eddig tett.


VÉGE


NINCS VÉGE (mármint ennek a blognak igen de egy új kezdődik)

20. rész

-Tobyyyy!!-kétségbe estem. BEN odajött megsimogatta a vállam.
-Megtaláljuk.-én lehámoztam a kezét a vállamról.
-Te tehetsz róla! Miért nem akarod, hogy boldog legyek? Ennyire zavar?-bőgtem.
-Azt akarom, hogy boldog legyél..-én felálltam és pofon vágtam. Rohadtul nem úgy tűnt eddig , hogy boldoggá akar tenni. Ő egyszerüen elfordult és elment.
-Mostmeg itthagy! Elmegy az eszem.-suttogtam magamban. Úgy döntöttem megnézem, hátha Toby hazament. Sétáltam a ruhám darabokban volt. Fáradt voltam. És hideg volt.  Odaértem Toby házához. Égett a villany. Bekopogtam. Toby hangja hallatszódott ki:
-Ki vagy?
-Egy ember akit otthagytak egy nyomorék manóval, és aki nagyon szeret.
-Rohadt vicces.
-B-bejöhetek?-mondtam vacogva.
-N-nem-parodizált Toby.
-Elmondanád, hogy miért haragszol?
-Nagyon nehéz kitalálni.
-Hát igen....
-Hülye...még mindig szereted...és ő is téged..Ann..Miért nem válaszolsz?-kinyitotta az ajtót. -Ann!!!!!!- miközbe nekem dumált, bemásztam az ablakon. Persze mindent hallottam.
-Itt állok mögötted te hülye.-mondtam mosolyogva.-Beszartál, hogy hova tűntem?-mondtam már majdnem röhögve.
-Nem vicces..-mondta és mosolyogva megölelt.
-De mégis otthagytál azzal a retardáltal.
-Haggyjál már...-mondta és elengedett. Kopogtak.
-Ne nyissunk ajtót!
-De ennyire senki se hülye, gondolom észrevették, hogy itt vagyunk.-nyílt az ajtó.
-Heló!-BEN volt.
-Te meg mi a szart keresel itt?-kérdezte Toby.
-Szebben?
-NEEEM MEGY SZEBBEN!!! TE SZARTÁL EL MINDENT HÚZZ INNEN!
-Bajod van?
-Van!
-Fiúk lécci!- próbáltam szét választani őket. Amikor sikerült BEN felé ordultam.- Mond mit akarsz és húzz innen!
-Megöltem Ellent.
-Te egy állat vagy! EZZEL NEM LETT ELINTÉZVE SEMMI, MÉG MINDIG UTÁLLAK, MÉG MINDIG CSALÓDOTT VAGYOK ÉS MÉG MINDIG....-elkezdtem bőgni.
-És ezért jöttem, igazából.-nem értettem mir céloz. De nemsokára megértettem.
-ÁÁáááááááá.
-Toby!-odarohantam a fiúhoz akit BEN most szúrt le. Annyira haragudtam BENRE, hogy......-Remélem most boldog vagy, mert én nem!
-Ann...én szeret...
-Toooooobyyyyyyyyy!-ráborultam és bőgtem. A sok sírástól fel volt dagadva a szemem.-BEN!!!!! Utállak!
-Szeretlek.-erre bejöttek az ajtón Hoodiék

19.rész

-Kész Jeff ruhája. Az övé fekete fehér.
-Oki!!-mosolygott Jeff.-Felveszem!
-Maradhat is rajtad. Srácok ti is vegyétek fel!
-És a te ruhád?-kérdezte Toby.
-Majd felveszek valamit nincs már idő megvarrni.
-És mégis mit veszel fel?
-Farmer, ...
-Már rosszul kezdődik!!-mondta Hoodie.-Nézz ki jól. Ne ilyen átlagosba menjél mert..Ellen tuti "villogni" fog!
-Igaz..akkor gyorsan varrok valamit!
-Ez a beszéd!
-Ti készülődjetek addig!
-oké.

1 óra múlva..

-Na?-krdeztem miközben mentem le a lépcsőn.
-Nagy...jól nézelki.-mondták.
-Értem a célzást...nincs más!-mondtam.
-Nem. Tényleg jó!-mondta Jeff.-Mazkod nincs?
-De.-és felvettem.
-Menjünk. Te és Toby karoljatok egymásba és úgy menjetek!-mondta Hoodie.
-Oké- mondtam mit sem sejtve arról amit terveznek. Elindultunk. Lehetett érezni a feszültséget. Az út közepén megálltam.
-Féltek?
-Izgulunk.
-Én is. A lényeg, hogy legyünk magabiztosak.
-Oké.-megérkeztünk. Égtek a fények. Tudtam, hogy akárhányszor megfogom látni BENt nem fog érdekelni. Mindenki megállt az ajtó előtt. Sóhajtottunk, és felvettük a maszkokat. Beléptünk az ajtón. Egy csomó ismeretlen arcot láttam. Biztos Ellen idehívta a csatlósait. A szememmel BENt kerestem. Persze, hogy Ellen kezét fogta. Próbáltam nem feltünően bámulni. De észrevett. És felismert. Elkezdett furakodni a tömegen keresztül felém. Én elkeztem sietni az ellenkező irányba.
-Hova mész?! -üvöltötte Toby. Nekem sírnom kellett a kínos helyzettől. Láttam, hogy BEN is fut utánam. Kirohantam az erdőbe. Úgy rohantam mintha kergetnének. Láttam, hogy BEN úgy rohan mintha üldözne. Egy kis idő múlva lehagytam. Megálltam és lihegtem. Úgy éreztem mintha kiugrana a szívem a helyéből. Kezdtem szédülni. Rosszul éreztem magam. Közben azt gondoltam, hogy futnom kell mert ha nem utolér akkor gáz van. Rohantam. Nem tudom mi történt de elájultam.
 Reggel volt amikor felébrettem. Az erdőben feküdtem. Magam mellé néztem és ott láttam BENt mellettem feküdni véresen. Megijedtem. Odamentem hozzá és próbáltam felébreszteni. Hallgattam a szél susogását, amikor hirtelen felfigyeltem valakire. Felém sétált. Éreztem. Megállt egy fa mögött.
-Ki az?!!-üvöltöttem elkeseredetten. És sírtam. Toby volt.
-Mi történt?-kérdezte. Én odarohantam és megöleltem. -Egész éjszaka kerestelek.
-Szeretlek.
-Én is.-hallottam, hogy BEN ébredezik. Rögtön odafordultam. Odajött hozzánk. Én Toby előtt álltam. A kezével lelökött a földre és behúzott Tobynak. Aztán felém fordult. Átváltottam egy olyan Anné akit senki sem ismert. Kivörösödött a fejem. Hosszú körmöm nőtt, vámpír fogam. Ami biztos hülyén nézett ki. De ha iszonyatosan felidegesít valaki nem éli túl. BEN megijedt. Láttam rajta. Közelebb mentem hozzá. Ő elkezdett könnyezni. Nála a könnyek nem az ijedést fejezték ki. Az arca ilyen volt:
"Pár napja még nem tudtunk volna megválni egymástól, most meg megakarsz ölni"
Én is sajnáltam. Sajnáltam az egészet ami történt velünk. És BEN is nagyon hiányzott. Kezdtem visszaváltozni. Méjen néztünk egymás szemébe. Mikor feleszméltem észrevettem, hogy Toby már nincs ott.

18.rész

-Te milyen ruhát akarsz?-kérdeztem Tobytól.
-Nekem mindegy.
-Van egy elképzelésem. A ruha kék. Zakó. Alá veszel egy fehér pólót. A nadrág is kék. Nyakkendő nem kell. A maszkod kék és fehér csíkos. Na?
-Nagyon jó. De gondolod, hogy nem ismernek fel minket?
-Fogalmam sincs.
-Egy próbát megér.
-Aha. Amúgy itt az ajándékod.-és felém nyújtott egy dobozt.
-Köszönöm.-mondtam és kinyitottam a dobozt. Egy gyűrű volt benne. A végére valami, hegyes doog volt rákötözve.
-Az első szarvas amit lelőttél. Annak az aggancsának a vége.
-Azta..köszi!-és megöleltem.-Ez pedig a te ajándékod!-nyújtottam oda neki. Amikor kibontotta, rögtön tudta, hogy mi az a könnycsepp.
-Köszönöm.-és ő is megölelt.
-De most dolgoznom kell.-mondtam és elkezdtem sietni.
-Hozok fel teát!-mondta Toby.
-Rendben.-hallgattam mi történik miközben a teát hozza.
-Hogy áll Ann?-kérdezte Masky-a ruhákkal.
-Jól. Jó ötletei vannak és nagyon gyors.
-Az a lényeg. Neki viszed a teát?
-Ja.
-Ok menj!
-A kedvesség ami árad belőled!-mondta és feljött.-Heló hoztam teát.
-Szia! Kész a ruhád!
-Már is?!
-Ja. Menj és próbáld fel!
-Jó!-kirohant a szobából és pár perc múlva jött vissza.-Na?
-Elegáns! Vedd fel a maszkot is!
-Ok. ...És most milyen?
-Nagyon jól néz ki! Mutasd meg a többieknek is.
-Oké!-lement. Pár perc múlva visszajött. -Masky azt kérdezi, hogy ő neki kell-e maszkot venni? -kérdezte nevetnve.
-Vegye le az eredeti maszkot és vegye fel az újat.-akkor vettük észre, hogy Masky ott áll az ajtóban.
-A lényeg az, hogy legyen rajtam maszk!
-És rímel is!-mondta Toby Maskynek.
-Na milyen? -kérdeztem. Mert végeztem Masky ruhájával is. Narancssárga. Ugyanolyan mint Tobyé, csak narancssárga és fehér. Az az egyetlen külömbség, hogy a maszk az egész arcát beteríti.
-Király! Felpróbálhatom?
-Persze! De utána te is meg Toby is hozza vissza, nehogy valami baja legyen!
-Rendben!-elszaladt. Pár perc és újra itt volt.
-Na?
-Elegáns!
-Nekem is ezt mondta!!!
-És?
-Na! Öltözzetek vissza!
-Jó. És Jeff ruhája?
-Türelem a mester dolgozik!

16.rész

-Jó akkor kimegyünk ketten.
-Ann tudom, hogy ezt akarod!
-Haha nagyon szellemes! Hoodie biztos nem jössz?
-Mondd azt, hogy nem akarsz velem lenni. Egyszerű, ne csinálj úgy mintha akarnál.
-Egyáltalán nem erről van szó. Honnan veszed ezt a baromságot?
-Ezt most ne itt beszéljük meg.
-De pont itt kell megbeszélnünk!
-Nem muszály.-mondta Jeff. Na ez most ciki volt de nem érdekelt csak annyit mondtam, hogy:
-KUSS!
-Jóvan na! Szóval Toby...hallgatunk.
-Köszi.
-Már két órája kérdezgeted a többieket, hogy nem jönnek-e ki. Gondolom azért mert nem akarsz velem kettesben lenni.-mondta és ennél a mondatnál elpirult.
-Nono, valaki itt szerelmes!-mondta Jeff és hülyén csücsörített az ajkaival.
-Egy, tuti, hogy még soha nem csókolóztál, Kettő, (ezt egyszerre mondtuk Tobyval) KUSS!
-

Jó, és húzzatok már ki hósz*rozni!!-én ránéztem Tobyra és azt mondtam:
-Szerintem jobb ha megyünk.
-Aha.-elkeztünk öltözködni. Elég hideg volt. Nagyon havazott. Pont ez a sok fehérség volt nekem nagyon csábító. És amúgy holnap lesz karácsony. Alig várom. Még nem tudom mit adjak Tobynak.
-Jössz?-kérdezte Toby.
-Ja.-azzal én is kimentem.-Mit akarsz csinálni? -kérdeztem, és közben gomboltam be a kabátomat. Hirtelen eltalált egy hógolyó.
-Ezt!-kiabálta Toby.
-Oh igen?!-és egy óriási golyót dobtam felé.
-Ne bánts!-könyörgött Toby röhögve.
-Most az egyszer megkegyelmezek.-mondtam. Aztán gyúrtam egy hógolyót és hozzávágtam.
-Köszönöm, hogy megkegyelmezett!!-mondta Toby és elkezdett kergetni. Persze egy kicsit gyorsabb volt nálam és elkepott. Lelökött a hóba. Elkezdett csikizni.
-Nee! Nagyon csikis vagyok!!
-Köszi, hogy mondod!-és tovább csikizett. Aztán egy idő múlva abbahagyta.
-Sétálunk egyet?
-Aha.
-Olyan szép ez az erdő, főleg amikor tele van hóval. Szeretem a fehér színt. Miért nem szólsz semmit? Nem szeretek magamnak beszélni. Most mondj te valamit!
-Mit?
-Anyád! Bármit.
-Szép vagy.
-Most mondj olyat amit komolyan gondolsz.
-Gyönyörű vagy.-ez cuki volt de nem gondoltam volna, hogy ezt pont akkor mondja amikor kivolt pirosodva az orrom a hidegtől és egy bazi nagy adag ruha volt rajtam.
-Köööszi..
-Már megint messzire mentem. Mièrt kell nekem ilyen őszintének lennem?-és könny csordult ki a szeméből.-Most azt hiszed, hogy nyomulós vagyok. Mindent elrontottam. Most ismertelek meg és sz...
-Ne, ne mondj ilyet. Ne..-én is elkeztem könnyezni.
-Most miattam sírsz..? Nem hiszem el. Jobb ha békénhagylak.-és elindult.
-Ne menj el! Létszi...
-Miért? Szeretném ha nem lennél szomorú, úgyhogy szia.
-Akkor nem leszek szomorú ha itt maradsz.
-Tudod én szeretlek nagyon. De sajnos nem úgy mint egy barátot.
-Nem értem mit szerethet bennem egy ilyen srác.
-Milyen?
-Okos, kedves, jószívű, ügyes...stb.
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Amikor megismertelek, rögtön beléd szerettem. Ez csak fokozódott azzal amikor este a szarvast lőttem le. Hidd el én is szeretlek de szeretném még túltenni magam BENEN. Persze majd utána megpróbálhatjuk.
-Te ezt komolyan mondtad...?
-Úgy nézek ki mint aki viccel? Amúgy nagyon hideg van..kezdek megfagyni, menjünk!
-Jaj ne...-Toby felkapott az ölébe és rohant be a házba. Én úgy éreztem mintha jegesedne a testem. Letett az ajtóba, bement, és becipelt a kályhához. Úgy éreztem olvadok. Nagyon furcsa volt, életemben nem éreztem még ilyet. Kezem nem olvadt még fel, ökölbe szorítottam. Valami volt a kezembe.
 Felolvadt a kezem lassan szétnyitottam, és egy könnycsepp volt megfagyva benne. Odatartottam a tűzhöz de nem olvadt el. Bele dobtam a tűzbe nem olvadt el. Kivettem. Akkor tudtam, hogy megvan egy ideális ajándék Tobynak. Egy gyűrű. Hirtelen belépett valaki az ajtón.
-Maskyyyyyyyyy!!
-Heló! Micsi?
-Gyere ülj le!
-Annel mi van?-kérdezte Hoodietól. Mert én a tűznél Toby ölében feküdtem.
-Megfagyott. Karácsony előtti napon olyan hideg van itt, hogy az ember képes szó szerint megfagyni ha túl hosszú ideig van kint.
-Akkor Toby miért ne-..
-Nem tudom. Lehet már megszokta.
-Ez komoly? Nem tűnt fel, hogy Ann nagyon rosszul van?!
-De...-mondta Jeff félálomban.-Létszi ne bánts nem csináltam semmit. Tudom, hogy van ehshejsnsjsnsjsnksjjsmsoqqpsmxj.
-Nemtom mit akarna ezzel kifejezni de hagyjuk.-én is elkeztem nevetni, és a nevetésemre elkezdtem olvadni mégjobban.
-Ann nevess még!!!-mondta Toby amikor észrevette ami történt.